Vidéki rockbanda, szokásos sztori. Azt mesélik, a kezdetekkor nehéz dolguk volt azzal, hogy hogyan szabaduljanak meg a Kispál és a Borz hatásától, skatulyájától. Így utólag valóban fel lehet fedezni hasonlóságot, például mindkét zenekar énekesének hasonlóan irritáló hangja van, legalábbis az én fülemnek. Mondjuk van akinek pont ez tetszik.

A szövegek meglehetősen sötét világlátást sugároznak, ahány számot meghallgattam legalábbis, elég egyöntetűen. Nem mondom viszont, hogy nincsenek kitalálva, mert ötletek azok vannak bőven. A mai szám refrénje előtt például emelem kalapom, annak ellenére, hogy maga az alapgondolat nem igazán érint meg. De ahogy fel van fűzve egy megragadó nyelvi fordulatra az ismétlődő gondolat, az igencsak tetszik, fülbemászó. Nemkülönben a rockzenéje, kitűnő gitáros dallammenetek vonulnak a háttérben. Szóval ez is olyan zene, amit érdemes meghallgatni, nem feltétlenül azzal a céllal, hogy kedvenc előadóink egyikévé legyen.

(Néha most sem elérhető az oldal, de ez átmeneti probléma, tessék sűrűn próbálkozni! Ahogy egy Sziámi dalszövegben is szerepel: "(a szerver) néha lefagy, néha áll".)